Kezdjük azzal, hogy itt természetesen nem a játékboltokban kapható modelleket összetörő hobbistákról, de még csak nem is az általában (részben-egészben) saját fejlesztésű mikro, és mini drónokat építő, komoly szakismerettel rendelkező modellezőkről beszélünk. Az Ő számuk ugyanis megbecsülhetetlen, és vagy saját kárukon, vagy egymástól (modellező klubokban) tanulnak. A kérdés, amit most érintünk, az kifejezetten a professzionális, kereskedelmi célú UAV és UAS repülésekre történő felkészülésről szól. Ezek használatához ugyanis az ottani Légügyi Hatóság elvárja a megfelelő operátori jogosítás meglétét.

Az egyik előadásban a briteknél piacvezetőnek számító RUSTA (RTP-UK Unmanned Systems Training Academy) munkáját mutatták be. Jellemző, hogy az akadémia vezetője a Királyi Légierőnél szolgált mint Nimród (tengeri felderítő repülőgép) operátor, majd hosszú éveket töltött az Egyesült Államokban (csere katonaként) ,és ott a legkomolyabb katonai drónokkal dolgozott. Az általa (is) létrehozott brit "drón pilóta képző" iskolában ennek megfelelően az oktatók között mind katonai, mind pedig polgári drónokkal dolgozó, és mindkét terület drón-alkalmazásait jól ismerő oktatók dolgoznak immár évek óta. 

A legnagyobb kihívás szerintük az, hogy a növendékek a legkülönfélébb háttérrel érkeznek. Van akinek semmiféle repülő, vagy modellező tapasztalata sincs, és vannak olyanok, akik (akár harci) repülőgépekkel repültek már több száz, vagy néhány ezer órát! Nos ezen hallgatók tudását kell részben azonos szintre hozni. Részben, - hisz többféle kurzus (többféle jogosítás) létezik. Az iskola a professzionális repüléstől átvette a check-listek (ellenőrző listák) intenzív használatát, és nagyon nagy hangsúlyt fektet a vészhelyzeti eljárások oktatására. Ez a legtöbb esetben semmi mást nem jelent, mint, hogy

• a növendék meddig hagyja az automatikát küzdeni, és mikor vegye át attól az irányítást, illetve, hogy
• Ő maga, meddig harcoljon a jármű feletti irányítás visszaszerzésével, és mikor adja azt fel, és nyomja meg az ejtőernyő indító gombját!

Egy másik előadásban, a Droneflight nevű cég vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy senki ne higgye azt, jogosítással Ő már drón-pilóta! Ez a "jogsi" pont olyan mint az autó vezetői. Legálisan ki lehet vele menni a forgalomba, de ott sokat, nagyon sokat kell gyakorolni, mire valaki profi lesz. Azt is tudomásul kell venni, hogy közben - kisebb, vagy nagyobb mértékben - össze fog zúzni néhány UAV-t! 

Végül, de nem utolsó sorban, többen is hangsúlyozták, hogy a drón-biznisz nem attól lesz biznisz, hogy valaki megveszi első drónját, majd elvégzi a drón-pilóta képzést. A történet ott kezdődik, hogy van-e üzleti terve? Ha légi filmezni akar, akkor vannak-e kapcsolatai a médiánál, híradóknál, esetleg utazási irodáknál, akik filmeket kérnek? Ha mezőgazdasági repülést akar végezni, ismeri-e a gazdálkodókat, vannak-e térinformatikai és agronómiai tapasztalatai? (E bimbózó vitából nekem az jött le, hogy bizony ott is vannak sokan, akik fordítva ülnek a lovon...)

Beszámolóm következő két részében, néhány technikai újdonságot mutatok be.