Hova utazhatna tehát máshova a DRÓNOK Blog egyszemélyes stábja tanulni és benyomásokat gyűjteni, ha nem Londonba, a SkyTech-re?
A rendezvény három párhuzamos szekcióban zajlott:
- alkalmazások a médiában és a közszférában,
- mezőgazdasági alkalmazások, és
- szabályozás és technológia. (E sorok szerzője ez utóbbiban volt jelen.)
A szekciókat egy kisebb kiállítás (nagyjából két tucat résztvevővel) egészítette ki.
BENYOMÁSOK A SZABÁLYOZÁSI ÉS TECHNOLÓGIAI SZEKCIÓ NYITÓ KEREKASZTAL VITÁJÁBÓL
Az egyik érintett kérdés a jogalkotó és a technológia viszonya volt. Sokan úgy látják, hogy a jogalkotó természetesen csak kullog, és mindig is csak kullogni fog a technológia fejlesztések után. Ez különösen igaz a drón technológiában, aminek olyan a fejlődési sebessége, hogy az szinte követhetetlen. Ebben a helyzetben, a jogalkotóknak el kéne gondolkodniuk valamiféle önkontrolon, különben sosem lesz szabályozás. Gondoljunk bele abba, hogy a hatóságok több országban gondolkodnak típus engedélyen, melyet minden (fő) UAV/UAS típusnak meg kéne szerezni ahhoz, hogy azt forgalmazni és professzionális (kereskedelmi) célú munkához használni lehessen. Eközben azonban az a helyzet, hogy a GPS morzsák, a robotpilóták, az akkuk az interneten megrendelhetők, sőt, ma már az is realitás, hogy teljes sárkányt, vagy annak főbb elemeit, esetleg a vázat, vagy a propellert akár nyomtatni is lehet. Hogyan fogja ezt követni a Hatóság, ha egyébként erre jogszabály kötelezi? Ez teljesen reménytelen vállalkozás lesz, ami nyilvánvalóan vagy visszafogja, vagy ellehetetleníteni az egész iparágat, de legalábbis, jelentősen késleltetni fogja a legújabb műszaki megoldások használatát.
Másik probléma – meglepett, hogy még ott is! – az, hogy miközben már vannak engedéllyel rendelkező üzemeltetők (vállalkozók), a Hatóság és/vagy a Kormányzat láthatóan csak azt forszírozza, hogy minél többen szerezzenek (nyilván nem kevés pénzért) engedélyt. Arra már nem jut idő, energia és erőforrás, hogy a társadalom figyelmét felhívják arra, hogy légi videózást, légi földmérését, légi termésbecslést a brit szigeteken csak engedéllyel rendelkező vállalkozó végezhet. Ennek persze az a vége, hogy a brit vállalkozó is panaszkodik, hogy engedéllyel nem rendelkező kontárok árajánlatával kell versenyeznie, és a potenciális megrendelő tőle hallja először, hogy neki van engedélye, merthogy a feladatot engedéllyel kéne végezni! Elhangzott a kérdés, hogy a Hatóságok miért nem arra fordítják kapacitásuk egy részét, hogy az engedély nélküli ál-vállalkozókat (akik nyilván WEB-en, FB-profilon hirdetik magukat, tehát könnyedén utolérhetők) kergetik, illetve, hogy erős médiakampánnyal hívják fel a Társadalom figyelmét arra, hogy a tevékenység engedély köteles, - viszont ma már a Szigeteken TÖBB SZÁZ engedélyes (ún. Commercial Operator) van.
A kerekasztal másik nagy területe a személyiségi jogok kérdése volt. Nos, ez a probléma nyilván globális. Egyes hozzászólók nem értették, hogy egyáltalán miért kell a „drónról fotózás és filmezés” kérdést külön kezelni, hisz egy kézi fényképezőgéppel is lehet a szomszéd ellen „kémkedni”. Egyesíteni kéne a problémát, és egyszerűen az engedély nélküli felhasználás (pl. posztolás Facebook-on) alapján büntetni. Nem azzal kéne tehát foglalkozni, hogy a kamera autóban, kézben, vagy drónon van, hanem hogy az adatot ki és mire használja Talán ez is gyorsítana jogi megoldásokon.
Beszámolóm következő részében egy kicsit a képzési, továbbképzési és üzletfejlesztési problémákról fogok írni.
